A lótartás egyik legfontosabb, mégis leggyakrabban alábecsült része a helyes takarmányozás. Egy ló táplálása nem csupán arról szól, hogy jóllakjon, hanem arról is, hogy megkapja azokat a tápanyagokat, amelyek támogatják egészségét, teljesítményét, és hosszú távon megőrzik vitalitását. Akár hobbilóról, akár sportlókról, idős állatról vagy csikóról van szó, a kiegyensúlyozott étrend minden esetben alapvető.

Lótáp kiválasztásakor az első és legfontosabb szempont, hogy az adott ló milyen életkorban van, milyen munkát végez, és milyen általános egészségi állapotban van. Egy sportló például teljesen más energiaszükséglettel rendelkezik, mint egy legelőn tartott, nyugalomban élő hobbiló. A csikók számára a fejlődést támogató, magasabb fehérjetartalmú tápokra van szükség, míg az idősebb lovak emésztése érzékenyebbé válhat, és az ízületi támogatás, valamint a könnyen emészthető összetevők fontosabbá válnak. A táp összetétele tehát kulcsfontosságú: megfelelő arányban kell tartalmaznia energiát adó szénhidrátokat, fehérjét az izmok fenntartásához, zsírokat, vitaminokat és ásványi anyagokat, különös tekintettel a kalcium-foszfor arányra.

A rostbevitel szintén elengedhetetlen, hiszen a ló emésztőrendszere a folyamatos, rostalapú táplálékfelvételre van optimalizálva. Ezért a lótáp soha nem helyettesítheti teljesen a jó minőségű szénát vagy legelőt, viszont kiválóan kiegészítheti azt, különösen akkor, ha az állat extra terhelés alatt áll, vagy az alaptakarmány nem tartalmaz elegendő tápanyagot. A modern lótápokat úgy állítják össze, hogy könnyen emészthetők legyenek, és biztosítsák azokat a mikrotápanyagokat, amelyekből a napi étrend egyébként hiányt szenvedne. A hozzáadott vitaminok, mint az E-vitamin vagy a biotin, javítják az izomműködést és a szőrminőséget, míg az elektrolitok fontos szerepet játszanak a regenerációban és a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartásában.