A táj alakítása hosszú távú döntéseket jelent, ezért nem mindegy, hogy egy terület fejlesztése során milyen szempontokat veszünk figyelembe. Egy jól megtervezett környezet nemcsak esztétikus lehet, hanem alkalmazkodhat a helyi adottságokhoz, támogathatja a természetes folyamatokat és praktikusabb használatot is biztosíthat. A fenntartható tájtervezés egyik alapja éppen az, hogy ne a terület adottságainak figyelmen kívül hagyásával próbáljunk új rendszert létrehozni, hanem azokból induljunk ki.

A tájtervezés fenntartható szemlélettel lehetőséget ad arra, hogy a természeti erőforrásokat tudatosabban használjuk, miközben a terület ökológiai értékei is megőrizhetők. A domborzat, a vízmozgás, a talaj jellemzői, a meglévő növényzet és az éghajlati sajátosságok mind olyan tényezők, amelyek meghatározhatják, milyen beavatkozások lehetnek hosszú távon működőképesek. A tervezés során ezért érdemes először magát a tájat megismerni. Egy terület nem önálló elemekből áll, hanem különböző rendszerek kapcsolódnak benne egymáshoz. A csapadék útja, a talaj vízháztartása, a növényzet és az élővilág jelenléte, valamint az emberi használat egyaránt hatással lehet a környezet működésére.

A víz különösen fontos szerepet tölthet be a fenntartható tervezésben. Ahelyett, hogy minden csapadékvizet minél gyorsabban elvezetnénk a területről, bizonyos esetekben érdemes lehet olyan megoldásokat kialakítani, amelyek segítik a víz helyben tartását és beszivárgását. A megfelelően elhelyezett növényzet, mélyedések, vízmegtartó elemek vagy természetesebb vízelvezetési rendszerek hozzájárulhatnak a terület vízháztartásának javításához. A növényzet megválasztása szintén jelentős szempont. A helyi körülményekhez alkalmazkodó növények általában jobban illeszkedhetnek a terület adottságaihoz, és megfelelő kiválasztás esetén kevesebb öntözést vagy intenzív fenntartást igényelhetnek.