Az elmúlt évtizedek során nem csupán a fűtésrendszerek mentek át óriási változásokon, de a velük szemben megfogalmazódott felhasználói igények is jócskán átalakultak. A praktikusság mellett az esztétikum is hatalmas szerepet kapott, emiatt aztán a gyártók sorra rukkoltak elő az újabbnál újabb megoldásokkal.

Kitűnő példája ennek a törölközőszárító radiátor elterjedése. Amikor a központi fűtéses rendszerek szokásba jöttek, akkor az emberek elvárásai még egész mások voltak, nem volt elsődleges szempont a küllem. Az öntöttvas helyébe aztán lemezradiátorok kerültek és egyre nagyobb hangsúlyt kapott az is, hogy az egész rendszer esztétikusabban legyen kivitelezve. A csövek egyre ritkábban maradtak szem előtt – és kerültek a falba, vagy a padlóba -, ám egy valami csak nagyon sokára változott. A fürdőszobákban ugyanazokat a fűtőtesteket használták, mint az ingatlan többi helyiségében, ez pedig nem csak hogy nem volt mutatós, de a tartósságnak sem kedvezett, hiszen a párás környezet nem épp a legideálisabb a radiátorok számára.

Ezért aztán egyre nagyobb volt az igény valami olyan megoldásra, ami nem csak strapabíró, de kevés helyet foglal, emellett pedig a lehető legpraktikusabb kialakítással rendelkezik. A törölközőszárító radiátor pontosan ezekre az elvárásokra adott választ és bár időről-időre jelennek meg újabb modellek, az alapja mindegyiknek ugyanaz maradt. Egy létrára hajazó szerkezettel rendelkező, falra szerelt megoldás, aminek a legfőbb titka a felületkezelésében rejlik. Ennek köszönhetően ugyanis ezek a csőradiátorok hosszú távon bírják azokat a körülményeket, amik egy fürdőszobában mindennaposak. Kialakításuknak során pedig a praktikum is fontos szerepet kapott, hiszen a vízszintes csövezésnek hála kiválóan alkalmasak a törölközők szárítására, ami a helytakarékosság szempontjából is igen lényeges.